Igen, jól láttad a címben, ebben a posztban a hálószobába kalauzollak el Titeket… de nem úgy, na, tudom, olcsó poén, ugorjunk.
Egészen pontosan az együtt alvás rejtelmeiről szeretnék egy kicsit mesélni, az elvárásokról és a valóságról, feleleveníteni néhány mítoszt arról, milyen az, ha valakivel egy ágyban alszik az ember, és esetleg ezeket meg is dönteni (nem szándékos szóvicc, csak nagyon késő van, az én agyam pedig automatikusan fogékony a pocsék viccekre).
M előtt maximum a nővéremmel vagy a barátnőimmel aludtam egy ágyban, de ha belegondolok, akkor is maximum tizenkét-három éves lehettem, így ezek az élmények és emlékek annyira nem mérvadóak. Meg hát, nézzünk szembe a tényekkel, ha csak és kizárólag az alvás és elalvás részét nézzük a dolognak, az ember lánya akkor is mást vár el a barátnőkkel/haverokkal való együtt alvástól (ami lényegében csak az ágy muszájból való megosztása), mint amikor a párjával, élete szerelmével, barátjával, barátnőjével, stb. készül (szó szerint) lefeküdni.
Mik is ezek az elvárások? Természetesen minden, amit a filmekben vagy YouTube-videókban láthatunk, könyvekben vagy cikkekben olvashatunk, (kiszínezett) sztorikból hallhatunk; vagyis főleg az, hogy a párocska szorosan egymás mellett fekszik, a nő az oldalán, a feje a férfi mellkasán, a karja öleli az előbb említett férfit, aki pedig a hátán fekszik, egyik karja a nő alatt, azzal húzza szorosan magához, az ujjaival simogatva a kedvese oldalát, amíg mindketten édesdeden álomba nem szenderülnek. Esetleg, a két fél egymás felé fordul, mindkettőjük egyik karja a másik oldalán-hátán, az orruk majdnem összeér, a behajlított térdük majdnem összekoccan. Vagy, szóba jöhet még a jól ismert kis kifli-nagy kifli módszer is.
Hadd mondjam el, hogy ezek mindegyike egyébként relatíve kényelmes – egy bizonyos ideig. Mi is gyakran élünk ezekkel a módszerekkel, mikor ébren vagyunk, rögtön felkelés után, vagy napközben, ha lustálkodni szeretnénk egyet, vagy akár este, elalváshoz készülődve. Nagyon cuki, nagyon romantikus, nagyon filmbeillő.
Aki azonban azt meri állítani, hogy ezen pózok bármelyikében képes elaludni, és/vagy a következő reggel ezekben a pózokban ébredni, az nem más, mint egy ordas nagy hazudozó. Tapasztalatból mondom.
Nyilván, mint minden „elsőpárkapcsolatos” pár, mi is megpróbáltuk, minden erőnket megfeszítve próbáltunk egymáson, egymás felé fordulva, vagy épp kiskiflisen elaludni, de aztán az elalvási kísérlet minden alkalommal kudarcba fulladt, és bár eleinte próbáltuk, hogy ha nem is feltétlenül ezekben a pózokban, de valahogy mégis egymáshoz közel, egymás kezét fogva vagy bármilyen testi kontaktust keresve alhassunk, rövid idő múlva feladtuk, és úgy döntöttünk, napközben így is vagyunk együtt eleget, a jó alvás oltárán ezeket a „cuki” pozíciókat igenis megéri feláldozni.
Nincs abban tehát semmi szégyen, ha nem tud az ember kiskifliben aludni, vagy ha nem a párja mellkasán ébred az ablakon beáramló napfény és a kismadarak csiripelésének hatására. Nem kell mindig görcsösen ragaszkodni az elképzelésekhez, mikor a valóság jóval egyszerűbb és praktikusabb. Igen, nagyon romantikus lenne, ha úgy tudnánk elaludni és felébredni egymás mellett, mint a filmekben, de ilyenkor azért jusson eszünkbe, hogy a vásznon látott szereplők a kétperces jelenet után már kelnek is fel, és hogy a romantikusregény-írók vagy a) soha nem aludtak még senkivel azelőtt, b) csak eladni próbálják a sztorit (ami amúgy tök oké). Egy párkapcsolatnak nem kell mind a huszonnégy órában cukormázzal leöntött csokitortának lennie – hiszen éppen az lenne a lényege az egész dolognak, hogy merjük önmagunkat adni és merünk megmaradni annak az embernek, aki egészen addig voltunk, legyen szó akár arról, hogy felhajtva hagyjuk magunk után a vécédeszkát, hogy reggelente nem úgy nézünk ki, mint a színésznők a vásznon, és hogy nem tudjuk kontrollálni azt, milyen pózban tudjuk a legnagyobbat és a legpihentetőbbet aludni. A jóéjt-puszi, a búcsúölelés, a „szeretlek” vagy bármi más pedig éppen elég „cukiskodás”, mielőtt felvesszük azt az állapotot, amiben mi, az egyének aludni szeretnénk – csak éppen annyi a különbség, hogy tudjuk, valaki más éppen ugyanezt teszi mellettünk.
P
Instagram, Twitter: @usatohungary
Podcast: YOUTUBE/Spotify/Anchor: USA To Hungary
E-mail: boldogsagtizezer@gmail.com
Boldogság Tízezer Kilométerre 