Top 10 random fun fact rólunk

Mivel karácsony előtt mindenképpen még meg akartalak dobni benneteket egy bejegyzéssel, de a csütörtököt – mily meglepő – nem tudtam tartani (hogy miért, azt most hagyjuk… úgyis tervezek beszélni róla később), hát akkor most valóra váltom egy régi „poszt-tervemet” egy teljesen random, kicsit hűvös hétfői délutánon. Összeszedtem 10 „fun fact”-et, kis információmorzsát rólunk, a kapcsolatunkról, hogy milyen emberek vagyunk mi együtt vagy éppen külön-külön, mik a terveink, hogyan élünk, stb. Mint ahogy a texasi hashtages bejegyzéseknél is, itt is az a célom, hogy bemutassam az embereket a posztok mögött, hogy ne legyen minden tankönyvi meg távoli meg személytelen, legyen egy kis betekintés a kulisszák mögé. Nem is írogatok tovább feleslegesen (pedig ebben egyébként hihetetlenül jó vagyok, lazán megírok úgy egy nyolcoldalas beadandót, hogy összesen amúgy csak négyoldalnyit tudnék írni a témában…), jöjjön a 10 tény, ami talán meglepő, talán nem, talán érdekes, talán nem, mindenesetre itt van:

1. Én nem tudok, és nem is szeretek főzni, M azonban nagyon jó szakács, főleg a tradicionális texasi chilit tudja istenien elkészíteni. Az, hogy „chili”, ne tévesszen meg senkit, ez nem a mexikói chilis bab-szerű cucc, amit itthon mi is eszünk, ez sokkal inkább egy csípősebb, ízesebb marhapörkölt (de ezt le se merem igazából írni, mert nővérem párja, mikor vendégül láttuk őket, lepörköltözte A Texasi Chilit, és M azóta nem szól hozzá…). Szóval, nálunk a férfinak van a konyhában a helye.

2. Teljesen homlokegyenest különböző politikai nézeteket vallunk. Ez valószínűleg neveltetés kérdése volt, mindenestre ez az az egy terület, ahol teljesen mindegy, mennyit vitatkozunk rajta, nem fogunk soha dűlőre jutni. Felmerülhet a kérdés, hogy akkor mégis hogyan vagyunk képesek békében, szeretetben együtt élni? Úgy, hogy egyéb kérdések terén egyeznek az alapvető értékeink, és egyikünk se nagyon szélsős a politikában sem. Egyébként pedig ugyanúgy, ahogy más párok élnek együtt, csak mi két különböző helyre rakjuk az x-et négyévente, és nem próbáljuk a másikat feleslegesen meggyőzni, mert nem ez a legfontosabb.

3. A város, ahol a legszívesebben élnénk (és egyszer komolyan el is beszélgettünk erről, hogy mi lenne, ha…), az Prága. Legális a fegyvertartás és finom a sör (M), gyönyörű a város és politikailag meg társadalmilag is korrekt (én). Egyébiránt pedig, M mindig is szerette a közép-európai városokat, én amióta csak először láttam, szerelmes vagyok Prágába, úgyhogy lekopogom, de még az se kizárt, hogy egyszer a távoli jövőben majd ott fogunk élni egy ideig. Az egyetlen akadálya az az istenverte nyelv, amit hát meg kéne tanulni, ha meg is akarnánk élni valamiből Csehországban.

4. Szeretnénk egymással összeházasodni (lehetőleg 30 előtt, de ez csak a mi agymenésünk), viszont gyereket vállalni nem szeretnénk. Az örökbefogadástól teljes mértékben nem zárkózunk el, viszont azt is csak későn, a prioritást élvező tervek megvalósítása után, és mindenképp egy idősebb gyereket fogadnánk örökbe (már ha, de igazából ez is képlékeny). Ez a kérdés viszonylag hamar terítékre került nálunk, és nem tagadom, kifejezetten örültem, hogy egyezik a véleményünk, ugyanis szerintem ez egy hatalmas vízválasztó lehet. Egyikünknek sem volt traumatikus gyerekkora, sőt, sem betegek nem vagyunk, se nem utáljuk a gyerekeket, egyszerűen így döntöttünk. Talán túl önzők vagyunk, talán nincsenek meg bennünk az „ösztönök”, nem tudom, de nem is érdemes ezt feszegetni – így érezzük, „oszt kész”. (Másfelől viszont nagyon szeretnénk kutyákat. Én megelégednék kettővel, M ötöt szeretne, úgyhogy kettő lesz.)

5. Mindketten nagy film- és sorozatrajongók vagyunk, de M szinte csak és kizárólag vígjátékokat hajlandó nézni (főleg régi klasszikusokat, és/vagy Will Ferrell vagy Steve Carell filmeket), én inkább a komolyabb, fajsúlyosabb, több mondanivalóval rendelkező alkotásokat részesítem előnyben. Eddig sorozatok terén az Agymenőket, a Trónok harcát (miattam), a Dextert (miatta) és az amerikai The Office-t tudtuk le közösen. Filmek terén kiegyezünk, sikeresen megnézettem vele a minap a Holtodiglant és a Hetediket, én pedig végigültem az Anchormant és a Csupasz pisztolyt.

6. M is, én is világi nagy halogatósok vagyunk, és mottónk a „jólvanazúgy”. Ez persze nem hasznos, és néha kifejezetten idegesítő, hogy egyikünk sem pedáns vagy rendmániás, de azért itt sem megyünk el a végletekig.

7. M többet tud Magyarország huszadik századi történelméről, mint bármelyik „ősmagyar”, illetve keni-vágja az Egyesült Államok és Németország, meg úgy kb. egész Európa történelmét. Egyetemen a huszadik századi Európa történelméből és német nyelvből diplomázott, mondhatni megszállottja a történelemnek (és a politikának). Megszállottságból nekem is jutott, én vagyok az az ember, aki egy bármilyen film megnézése után még legalább három órán keresztül beszél róla, kielemzi, értékeli, akár van hozzá partnerem, akár nincs. Egy időben filmesztéta szerettem volna lenni, és még gyógypedagógia szakon is sikerült úgy alakítani a dolgokat, hogy tulajdonképpen négy film elemzéséből írom a szakdolgozatomat.

8. Fiatalabb korunkban M állatorvos szeretett volna lenni, én pedig valamilyen színházcsináló ember (színész, rendező, író, dramaturg, gyakorlatilag bármi). Jelenleg egyikünk se ezzel foglalkozik, de úgy gondolom, mindketten elégedettek vagyunk a mostani foglalkozásunkkal és pályánkkal. Aztán persze, ki tudja, mi lesz húsz év múlva…

9. Otthon egymással szinte csak angolul beszélünk (érthető okokból). Én szorgalmasan próbálom tanítani M-t magyarra, de arra azért figyelek, hogy ha valamit nem szeretném, hogy halljon/értsen, még mindig tudok olyan sebességgel és olyan szavakkal beszélni magyarul, hogy csak én értsem, amit mondok (plusz az esetleges beszédpartnerem). Cserébe, ha ő nem akarja, hogy értsem, lazán áttér németre, amit felsőfokon beszél (én pedig nagyjából sehogy). Ezen kívül beszélünk még spanyolul, de mindketten csak egy kicsit, ő soha nem volt képes igazán elsajátítani, én pedig a középszintű spanyolérettségi óta nem használtam a nyelvet, így az eléggé berozsdásodott.

10. Mindketten egymás első „igazi” kapcsolata vagyunk, vagyis egy csomó mindenben is „elsők” voltunk egymásnak (és mindkettőnknek eddig ez a leghosszabb kapcsolata is). Ez nyilván nem vonja magával, hogy mi leszünk egymásnak az utolsók is, de azért törekszünk rá és dolgozunk rajta. Ilyen-olyan tapasztalataink már voltak a múltban, de azt bátran ki merem jelenteni, hogy az első valódi, felnőtt, „érett” szerelmet egymás iránt éreztük először.

P

Instagram, Twitter: @usatohungary

Spotify/Anchor/YouTube: USA To Hungary

https://ko-fi.com/usatohungary

boldogsagtizezer@gmail.com