Kategória tár:Egyéb kategória

Azt azért le kell szögeznem, hogy mióta fel-/visszaköltöztünk Budapestre, az életünk közlekedés szempontjából sokkal egyszerűbbé vált – főleg úgy, hogy mind M lakása, mind az otthon, mind az egyetem és mind a kedvenc beülős helyünk vagy a Körút nagyjából elhanyagolható távolságra kerültek egymástól. A kislakás remek elhelyezkedésének köszönhetően pedig többször és egyszerűbben tudok hazajárni, nemBővebben: “Vissza a startra”

Emlékszem, még annak idején volt egy posztom a sikeres párkapcsolat három „titkáról”, azaz három évéről: egy év távkapcsolatban, egy év közösen de külön lakásban, és egy év egy fedél alatt. Aztán jól kiderült, hogy aki a vizet prédikálja, az issza a bort, és aki tanácsokat ad másoknak, éppen az nem tartja be őket – nálunkBővebben: “Semmiből minden”

Ha röviden, tömören és lényegre törően szeretném megválaszolni ezt a kérdést, akkor azt mondanám: fáradtság. Kimerültség. Meeeh. De mivel ilyen hosszú kihagyás után „nehogymá” így hagyjalak titeket, egy ennyire semmitmondó válasszal, hát ideje összeszedni magunkat, és rendesen összefoglalni az elmúlt hónapokat. Kezdjük a jelentől, mert miért ne, mi van velünk jelenleg? Az, hogy brutálisan fáradtakBővebben: “Most akkor mi van?”

Akár tudjátok, akár nem, most azért elmondom: az elmúlt egy tanév során – hála a távoktatásnak, amit, kövezzetek meg, de imádtam! – egy napköziben dolgoztam, ahol három ADHD-s kissrácot volt lehetőségem így-úgy-amúgy fejleszteni (már amennyire egy „majdnem-diplomás” gyógypedagógus tud fejleszteni), de legalábbis segíteni őket a tanulásban. Jó kis tanulópénz volt, mit ne mondjak, életem elsőBővebben: “Mit tanultam a gyerekektől?”

Vajon mennyire vagyunk mi „hagyományos” pár? Ki a nő, ki a férfi ebben a kapcsolatban? Vannak-e férfi és női szerepek a háztartásunkban, egyáltalán: akarjuk-e, hogy legyenek? Jó kérdések, amin néha jól esik elmélázni. Az elmúlt hetekben például kétszer jutott eszembe: egyszer, mikor míg M dolgozott, én elmosogattam, rendet raktam, kiszaladtam bevásárolni, aztán felraktam egy hagymalevestBővebben: “Na de ki a férfi ebben a kapcsolatban?”

Igen, még élek! Viszont, mivel dübörög az egyetem utolsó “rendes” éve, ezért nem túlzok, ha azt mondom, az elmúlt hetekben levegőt venni nem volt időm. Visszamentem dolgozni, kezdődtek a gyakorlatok, jöttek az óratervek, időközben oltakoztam is, írom a szóbeli tételeket, és annyi beadandó készült el, hogy azt már ki tudnám adni egy hétrészes könyvsorozat formájában.Bővebben: “#életemegytexasival 4.”

Oké, rövid disclaimer, nem feltétlenül az összeköltözésre, „csak” a távolság bezárására, de annyira utálom ezt a kifejezést, hogy nem akarom túl sokat használni. Ha van jobb ötleted arra, hogyan lehet kifejezni magyarul, hogy „closing the distance”, akkor írd le kommentbe, légyszi, és kapsz tőlem egy virtuális ölelést, esküszöm! Disclaimer vége. Bár a folyamat és aBővebben: “Hogyan készülj fel az összeköltözésre?”

A nemzetközi/multikulti kapcsolatoknak – legyen az táv vagy nem táv – van egy olyan extra nehézsége, amelyről egészen eddig nem nagyon beszéltem: a nyelv. Sok multikulti pár eleve előnyből indul, ha azt nézzük, hány különböző országnak a hivatalos nyelve/anyanyelve az angol, vagyis mondjuk egy ausztrál-brit párosnál a legnagyobb probléma maximum az egymás akcentusától kapott agyvérzésBővebben: “Bábeli zűrzavar”

A távkapcsolat, mint olyan, igencsak tudja foglalkoztatni az embereket: ha van/volt/készülőben van, akkor azért, ha nem, akkor pedig azért. Ez utóbbi tábor gyakran kifejezetten negatívan áll a témához, amivel előfordul, hogy igencsak elrettenti a távkapcsolatra készülő vagy éppenhogycsak annak nekikezdő társait. Ezért gondoltam, hogy ideje volna kissé tisztába tenni a dolgokat, és összeszedtem kilenc, általamBővebben: “9 tévhit a távkapcsolatokról”

Azt minden távkapcsolatban élő páros tudja – és minden nem távkapcsolatban élő ember sejti –, hogy az „utolsó találkozás”, a.k.a a „closing the distance” (vagyis a távolság bezárása – nem, nincs erre jobb szó a magyarban, ne haragudjatok) meglépése az egyik legnagyobb és legfelemelőbb, legkatartikusabb pillanat. Kicsit talán olyan, mint az esküvő vagy az elsőBővebben: “Gyönyörű, de nehéz – nehéz, de gyönyörű”