Kategória tár:Egyéb kategória

Ezt a bejegyzést először a privát Facebook-oldalamra posztoltam. Most, pár nappal később pedig úgy gondolom, mivel (legalábbis a statisztikáim szerint) a blog valamivel nagyobb platform, mint a Facebookom (amit amúgy nagyon köszönök nektek!!), és mivel még mindig komolyan gondolok minden egyes leírt szót, és a gondolataimmal még mindig egy olyan problémára reflektálnék, ami, bár egyBővebben: “Meseország margójára – nem, ez most nem “LDR-related””

Tekintve, hogy az „időszámításunk” kezdetét (mivel a pontos „akkor mi most innentől kezdve járunk” dátumunkról halvány lila gőzünk sincs) a megismerkedésünk napjára tettük, így ezekben a pillanatokban, mikor a poszt egy késő szeptemberi csütörtök délután fogalmazódik, már túl vagyunk kettő évfordulón. Ez, persze, nem tűnik soknak, a kettő nem egy kimagasló szám (többek között aBővebben: “Évfordulók”

Mivelhogy manapság rohamosan fejlődik a technika és „szűkül” a világ – vagyis manapság már nincs a Földnek olyan szeglete, ahová ne lehetnénk képesek eljutni vagy az ahol élőkkel ne volnánk képesek kommunikálni –, a távkapcsolatok is egyre inkább virágkorukat élik (ezt talán említettem is a legelső posztok valamelyikében). Ezzel együtt pedig, ha csak a LDR-eketBővebben: “Catfish-huszárok”

Elöljáróban csak annyit mondanék, hogy aki szeretne gyereket, és úgy véli, ezen elképzelése szent és sérthetetlen, bár kissé még bizonytalan, de azért mégiscsak, az mindenképpen fogadja meg az alábbi két dolgot: ne menjen gyógypedagógusnak, ahol csak az első év során legalább harminc kurzus keretein belül magyarázzák neked, mennyi mindent cseszhet el a szülő akarva-akaratlanul aBővebben: “Fel kell nőni II.”

Az élet – és főleg egy párkapcsolat – nem csak a hosszú, tanulságos történetekből, tipp-tárakból, fordulópontokból vagy „jólmegmondásokból” áll; miközben próbálom kiagyalni és megírni az átfogóbb, személyes tapasztalatokból összeszedett, de mégsem hétköznapi történetes posztokat, azért nálunk is zajlik az élet. Néha szomorú, néha nehéz, néha kiabálós-veszekedős, de mégis, leggyakrabban inkább váratlan, vicces, boldog, „cuki” –Bővebben: “#életemegytexasival”

Mikor az ember arról hall, hogy vége lett egy családtagja/ismerőse/barátja távkapcsolatának, ez leggyakrabban három indokra vezethető vissza. Na de mi is ez a három „rákfene”, van-e rá megoldás, és ha igen, hogyan kerülhetjük el, hogy ezek miatt véget érjen egy – másfelől abszolút funkcionális és egészséges – kapcsolat? Amikor „kihűl” a távkapcsolat Sokszor megesik, hogyBővebben: “A távkapcsolat három rákfenéje (és hogyan oldjuk meg őket)”

(Mielőtt belevágunk, random fontos infó: mivel vége a nyárnak és vége az elmúlt hónapok káoszának, ezennel én is visszatérek a heti, csütörtöki posztoláshoz (igen, tudom, hogy ma szerda van, a jövő héttől áll vissza a rend) – elvégre mi más dolga lehet egy harmadéves egyetemistának, mint a párkapcsolatáról blogolni az interneteken?) Két év nagy időBővebben: “2 év párkapcsolat 12 tanulsága”

Rövid válasz: inkább ne próbáld meg, költözzön inkább a barátnőd/barátod hozzád. Egészen addig, amíg bele nem csöppentünk előbb a tartózkodási kérelem-igénylésbe, majd ennek a kérelemnek a meghosszabbításáért való igénylés folyamatába, szentül hittem, hogy még M járt jobban, amikor ő költözött Magyarországra, és nem én próbáltam kimenni hozzá az Államokba. Akkoriban azt hittem (főleg így mostanában,Bővebben: “Hogyan juthatsz be külföldiként (legális úton) Magyarországra?”

A szokásos három heti együttlétet újabb három külön töltött hét követte – ahogyan az már mifelénk szokásos volt. Ebből a három hétből kettőt pedig a családommal töltöttem, a Velencei-tavi nyaralónkban, mint minden évben. És hogy ez miért kiemelendő, ha egyébként se a „három hét itt, három hét ott”, sem pedig a kéthetes tóparti nyaralás semmiBővebben: “Déjá vu”

(Ahogy keresgéltem a korábbi jegyzeteimben/fáljaimban, egyszer csak a kezembe akadt ez a “kifakadás”. Jellemző rám, és szerintem a legtöbb olyan emberre, aki az érzelmeit legjobban egy bizonyos művészeti ággal tudja kifejezni, hogy az erős érzelmekből nem ritkán valamiféle “művészi” iromány születik. Ez is valami olyasmi. Hirtelen felindulásból írtam, emlékszem, november volt és vasárnap és eső,Bővebben: “Teljesen random, enyhén művészi gondolatok 2019 novemberéből”